Hétközi bajnoki

Azt hiszem erről a mérkőzésről nem is azt kell leírnom hogy hogy születtek a gólok,milyen támadások voltak,mi zajlott a pályán hanem ahogy a srácok hozzáálltak a mérkőzéshez és szívüket,lelküket kitéve a pályára, hajtottak.Természetesen nem felejtettem el múltkor mit írtam a léhűtőkről de úgy látom már bennük is pislákol valami és elindultak felfelé, bízom benne hogy megértik amiről beszélek nekik szinte nap mint nap. Elképesztő volt látni ahogy csúsznak,másznak hiába vezet az ellenfél több góllal is,van akit csak a szíve vitt előre mert ereje már nem volt(sajnos). Természetesen aki ismer tudja hogy nem szeretek kikapni  de most (is) megemelem a kalapom előttük mert amit mutattak az igen ritka mostanság.Tudom,hogy ők a vereségen vagy a győzelmeken mérik le tudásukat de idővel megtanulják hogy ez nem mindig így van.Ez a csapat fog sokkal jobban is játszani és fog ,még jobban küzdeni azt biztos.Én nagyon büszke voltam rájuk és remélem azok is akik kinn voltak a mérkőzésen.Egyet azért ne felejtsünk vagy felejtsenek el ők sem ,nagyon ritka az hogy egy 6:2 vereség után felállva tapsoljanak meg egy csapatot a szülők,szurkolok vagy bárki más.Ebből lehet építkezni,erőt meríteni és biztos hogy a jutalmuk sem marad el.Nekik is gratulálok és remélem ugyanannyian szurkolnak majd holnap mint azt tették szerdán.

Pilisvörösvár-Komárom 2:6 Gól: Öngól,Paul

Maglódi 7( Manhertz) Petry 6 Szakszon 7 Györkös 6 Biczó 6 Kálozi 7 Zsiga 6 Eck 7 Paul 6 ( Nick)Kőmüves 6 Peller 6